A blogger mai ebédjét a Wasabi nevű műintézményben költötte el. Régóta foglalkoztatott már a "szalagfosztogatás" gondolata. Nyáron sikerült is eljutni az étterembe, de az asztaltársaság inkább a teraszra, mint a running sushira szavazott, ezért akkor étlapos fogyasztás realizálódott. Az is finom volt, de Jácintkában már akkor megfogalmazódott, hogy visszatér, és kipróbálja a hely fő profilját.
A gondolat a Nagy Évvégi Hajrá közben egyre erősödött. Hajnalonként, amikor a töksötétben vártam a buszt - ami a távoli gettóban található ideiglenes állomáshelyemre vitt - azzal bíztatgattam magam, hogy ha egyszer sercen végre a tinta azon a teljesítés-igazoláson, akkor megjutalmazom magam egy fergeteges zabálással. Az ünnepélyes aktus pénteken be is következett, így nem maradt több akadálya hogy megszervezzem a kirándulást a távol keleti gasztronómia a közeli bevásárlóközpontba telepített helyőrségébe.
Már az első élmény kellemes volt, fülig érő szájú pincér fogadott minket, igazi harminckét fogas mosollyal. Nem volt probléma hogy a Zasszony étlapról akart rendelni, azonnal érkezett a gyerekülés a Kiccsajnak, és azon sem izgatták fel magukat, hogy jeleztem, gyermekem az én keretem terhére enne egy-két tál ételt. Akkor sem esett vissza a kedvesség, amikor tisztáztam, hogy étkezési utalvánnyal szeretnék fizetni. (Ennyi előnye volt a Nagy Évvégi Hajrának. Egész nap a billentyűzetet vertem, sem időm nem volt elverni a kajajegyet, sem kedvem mászkálni a gettóban...)
Kiválasztottuk a Zasszony kajáját, adtam a Kiccsajnak egy kis rákszirmot, mindenki megnyugodott, tudtam végre az orrom előtt elsuhanó finomságokkal is foglalkozni.
Kókuszlevessel indítottam. Nagyon finom tejes jellegű leves, amit kellő határozottsággal uralt a kókuszíz, az alján aprócska rizsgolyókkal.
A levest követően jöhetett a sushi-szekció, makik és nigirik vegyesen, a szokásos sztenderd alapanyagok - lazac, rák, vöröstonhal - mind szépen odatéve a szalagra, rendes mennyiségben. Hozzájuk kiadós adagban az asztalra készítve a blogger nagy kedvence, a rózsaszín gyömbér.
A bőséges sushipusztítás után Jácintka rávetette magát a felső szalagra, ahol a meleg étkek sorakoztak. Garnéla, polip-tekercs, mindenféle távol-keleti grillezett csemege. Például currys udon tészta. Nagyon finom volt. Meg mindenféle érdekesen fűszerezett husikák. Eleinte szorgalmasan kérdezgettem, hogy mi micsoda, de aztán lanyhult a természettudományos érdeklődés, inkább az evésre koncentráltam, elvégre minden finom volt.
Végül "megkóstolgattam" az édességeket. Úgy nagyjából tízfélét. Ami a legjobban ízlett, a fekete szezámmag-krémmel töltött, rizspapírban főtt gombócka volt. Minden kellemesen édes volt, mégsem geil. Valahogy teljesen más íze volt mindennek, mint a megszokott édességeknek.
Sajnos folyamatosan vitték el a tányérokat, ezért nem tudom pontosan megmondani - pedig milyen szép látvány lett volna a magasra halmozott tányérokból épített torony -, de becslésem szerint kb. 25-30 tálkát sikerült kiürítenem. Mindegyiken csak néhány falatka volt, de mivel a mennyiség bőségesnek mutatkozott, totálisan jóllaktam. Bónuszként előjött a távol-keleti konyha azon sajátossága, hogy hiába zabáltam kétpofára, mégsem terheltem meg a gyomromat, így három órával a finálét követően sem mutatkoznak a gyomorégés jelei.
Nem volt olcsó mulatság - 5000 HUF/fő - de az elfogyasztott kaja minősége és mennyisége alapján elmondható, hogy az ár teljesítmény hányados a helyén volt. A számla mellé kaptunk két ajándékot is, az egyik egy 30 perces masszázsra jogosító utalvány, a másik egy 500 HUF-os kedvezmény-kupon a legközelebbi "szalagfosztáshoz".
Fel fogjuk használni... ...Addig is a kellemes gasztronómiai élményért cserébe a "heti púpot" a Wasabi kapja.