Közeledik a Karácsony. Legalábbis a naptár szerint. Mert karácsonyi hangulatról szó sincs. Múlt héten 10 fok fölött volt a "hőmérő higanyszála", hó sehol. Na, ezt már megszoktuk. Hogy a "Fehér Karácsony" maximum azt jelenti, hogy beiglikészítés közben kiborult a porcukor, finom ragacspermettel belepve a konyhapultot. Még a fenyőfaárusok sem bújtak elő az erdő mélyéről, a blogger csak akkor lehet fenyőillatú, ha reggel - még kicsit álmosan - rosszul céloz a slózin a légfrissítővel...
De sebaj, készülni azért kell. Különben mitől lennénk stresszesek decemberben? Ezt is jól elintézték nekünk. Mert eredetileg Jézus születését ünnepelnénk, de a Megváltó kétezer évvel ezelőtt élt, Neki már nem lehet ajándékot venni, ebből nincs bevétel a kereskedelemben. Hát kitalálták a ravasz árusok, hogy legyen ez a Szeretet Ünnepe. És hogyan is lehetne másként szeretni, minthogy megajándékozzuk ennek a szeretetnek az alanyát. Lehetőleg valami jó drága és haszontalan dologgal. Amit be kell szerezni. Természetesen az utolsó hetekben. Tehát az átlagjúzer beül az autóba, hogy levadássza az ajándokot. Mire eljut a plázába, már tiszta ideg, mert egy órát elszúrt a dugóban. De ez legalább jó alapozás, elvégre a boltokban is tömeg van, ha kellően idegesen érkezünk, nagyobb hangerővel tudjuk leordítani a másik lúzer fejét, ha véletlenül letarol minket a frissen beszerzett plazmatévével.
A stressz csökkenthető, ha az interneten keresztül vásárolunk, és kihozatjuk az árut, de vannak még ebben a karácsonyosdiban lehetőségek.
Ha elvergődtünk a Szentreggelig, akkor máris kezdődhet az ünnepi menü elkészítése.
Mikor Jácintka megházasodott - és a ház mellé saját háztartása is nőtt - elhatározta, hogy igenis jól kitesz magáért ünnepi menü tárgykörben. Többször leírtam már, hogy imádok főzni, munkaigényes dolgoknak is szívesen nekiállok, de az évek során kénytelen voltam rádöbbeni, hogy ezt nem Karácsonykor kell. Ilyenkor ugyanis nem a gasztronómiai élmény a fontos, hanem az, hogy valahogy elvergődjünk a Szentdélutánig.
Vizsgáljuk meg ilyen szemszögből az ünnepi menü lehetséges fogásait:
Halászlé: Könnyű, hálás fogás. Ha az ember nem tol ki magával, és nem vesz egész halat. Amit fel kell szeletelni. Ez már önnmagában kihívás, mert a síkos izé többször kiugrik a kés és a vágódeszka szendvicséből, garantált a konyha gyakori felmosása. Halszeletek beszerzése lényegesen könnyíti a dolgunkat. Ekkor elmarad a nyaszigálás, ráadásul ez egységnyi mennyiséget többféle viziállatból is össze lehet szedni, ezzel javítva a halászlé ízét. További könnyítés, ha paszírozás helyet halászlé-alapot választunk. Ezek után az elkészítés nem túl bonyolult, el kell indítani egy pörköltalapot, majd kellő pillanatban fel kell önteni és belerakni a halat, onnantól elrotyog magától.
Beigli: Ellenjavalt. Nagy a kudarc esélye, és macerás is. Az ember szépen elkészíti a csomagot, beteszi a sütőbe, majd reménykedik. Egészen addig, amíg a szép sárgásfehér tésztán meg nem jelennek az egyre nagyobb sötét foltok. Igen, a töltelék az, ami únja magát ott bent a melegben, és ki szeretne jönni. És ki is jön. Mire úgy-ahogy megsül, az egész úgy néz ki, mint egy befejezetlen vakbélműtét, a delikvens oldalán végig ott a nagy vágás. Tavaly diós-mákos kindlivel próbálkoztam, az lényegesen egyszerűbb, és sikerült repedés nélkül megúszni.
Lazac: Könnyen elkészíthető, egyszerű, mégis exkluzív fogás. Akár natúr, akár némi zsemlemorzsába forgatva. Egy dologra kell vigyázni. A lazackáról el kell távolítani a bőrt, úgy lényegesen jobb sütni. A nyúzás ráadásul igazi férfimunkának látszik, pedig viszonylag egyszerű.
Kacsamáj: Kitűnő csemege, szintén az exklúzív fajtából. Előnye, hogy csak a májat kell felszolgálni, a sütés közben keletkező rengeteg kacsazsírt el lehet tenni, januári hajnalokon - miután kihevertük a karácsony környéki zabálások okozta gyomorégést - isteni reggeli.
Gesztenyével töltött bébipulyka: Csak mazochistáknak. Kezdődik a gesztenye megfőzésével. Amihez be kell vagdosni a szemeket. Fél óra szenvedés. Főzés után meg ki kell szedni a héjából. Egy óra macera, aminek a végére a kéz teljesen kikészül. Meg kell tölteni az állatot, majd jöhetnek a Blazsej - fiatalabb olvasók kedvéért Kovac - dokitól ellesett fogások, össze kell varrni. Jöhet végre a sütés, ami a pulyka kilói+1 órán keresztül tart. Aztán nekiesik a vendégsereg, persze mindenkit csak a melle érdekel, esetleg a combja. Aminek csak a felső része, meg a töltelék környéke ízletes, a fűszer képtelen átküzdeni magát az irdatlan hústömegen. Az állat nyolcvan százaléka megmarad a lakoma végeztével, lehet enni másnap is. Meg harmadnap, negyednap. Na, azt nem. Napokig foglalja a helyet a hűtőben, végül szilveszter előtt egy nappal kidobjuk, kell a hely a malackának.
Flódni: Csak azoknak, akiket a bébipulyka nem tudott megtörni. Na, azokat a flódni fogja. Öt réteg tésztát kell készíteni, háromféle töltelékkel (diós, almás, mákos) plusz lekvár. A rétegeket bele kell tenni a tepsibe (a másodiktól már csúszkál a tölteléken), ez önmagában fél óra kínlódás. Majd jöhet a sütés, a beiglinél már ismertetett repedési parával, amit súlyosbít, hogy akármit is csinálunk, a teteje már rég szenes, amikor a közepe még vígan nyers.
A fentiekből is látszik, hogy körültekintően kell megválasztani a menüsor elemeit. Különben, mire elérkezik a Szentdélután, kellően kimerültek és stresszesek leszünk, így a fa beállításakor (görbe, nem görbe, innen görbe, most nem görge, á mégis görbe, mindig görbe) robban az adrenalin, és a felhalmozott decemberi feszültség kiadós veszekedés formájában tör ki az emberből.
Minél nagyobb a veszekedés, utána annál nagyobbat lehet röhögni magunkon, mikor végre elérkezik a Szenteste, és mintha mi se történt volna, cukorsziruptól csöpögő, áhitatos arccal végre elénekeljük a Mennyből az angyalt...